Az én szívemhez sajnos sosem került olyan közel Heath Ledger személye vagy munkássága, de pontosan tudom, hogy egy lehengerlően jólelkű, nagyszívű és egy piszok erős ember volt, mindannak ellenére, hogy már 10 éve odafent csillog.
Sok ember véleményét hallottam róla, olvastam, hogyan készült fel Joker szerepére, és azt hiszem, senki el sem tudná képzelni, mekkora teher, kihívás és önfelismerés lehetett számára ez a feladat. Sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan hogy érezte magát, mik kavarogtak benne, de azt tudom, én hogyan érzem magam, ha arra a szerepre, vagy egyáltalán csak Joker karakterére gondolok, és ezt ezen a szomorú, de fontos napon szeretném veletek megosztani, hogy ne csak arra emlékezzünk, hogy elment, hanem hogy milyen örökséget hagyott hátra.
Ikonikus. Ez a szó jut eszembe, ha a Sötét Lovag trilógiára gondolok. Minden ízében az. Olyan világ, amilyen a miénk is. Kilépünk az utcára és előfordulhat, hogy találkozhatunk olyan személyekkel, mint ezekben a filmekben. A maffiózókkal, rablókkal, gyilkosokkal, pszichopatákkal, álszent politikusokkal, rendőrökkel és természetesen hősökkel. A korrupt közegben lévő becsületes rendőrrel vagy nyomozóval, a város jólétéért küzdő felső osztálybeliek. És milyen érdekes, hogy az egyetlen, akinek a létezését mégsem tudnánk elképzelni egy ilyen reális világban, az maga Batman, ám Christopher Nolan úgy alkotta meg az egész karaktert és a világot, amiben elhelyezte, hogy még őt is el tudjuk képzelni, ahogy egy hadseregnek elegendő felszereléssel a hátán igazságot oszt. El tudjuk és el is akarjuk képzelni, hogy az olyan túlontúl valós szereplőknek, mint mondjuk Joker, igenis van ellenfele, megállítója.
Joker karaktere a maga hetvenöt évével inkább már legenda. Rengeteg féleképpen került filmvászonra, a TV képernyőkre, de számomra mégis a Sötét Lovagban lévő a legijesztőbb, és pont amiatt, ami miatt az egész trilógia már-már sokkoló, de nem úgy, mint egy horrorfilm. Ezeknek a filmeknek a lényege a realitás. Kilépek az utcára és ott teremhet egy ilyen alak, akinek semmi más vágya nincs, csak a pusztítás, és véget vethet az életemnek. Ezeket szajkózzák a TV-ben: "megölte," "kirabolta," "felgyújtotta", stb. Szörnyű, de ez folyik a világban és nem mindig tudnak rá értelmes magyarázatot adni az emberek, akik elkövették ezeket. Nem feltétlen néznek ki úgy, vagy látszik rajtuk, hogy mennyire katartikusan élvezik a pusztítást, mint Joker, de valahogy mindig ő jut eszembe, amikor akaratlanul is belefutok ilyen hírekbe. A megmagyarázhatatlan pusztítás ikonja és jelképe ez a karakter. Nem találunk a tetteiben értelmet elsőre, és mindvégig azt is állítja, hogy nincs velük célja, és mégis egy nagy tervvé kovácsolódik a film végére. Testileg, lelkileg összetöri azt az egyetlen embert, egy példaképet, egy másik ikont, aki végül megállítja, de olyan áron, amiből nincs visszaút. Még ezeket a sorokat írva is borsódzik a hátam, mennyire szépen kivetíthető a mi társadalmunkra, a mi világunkra ez a két karakter. Mintha bármikor megtörténhetne velünk is, hogy elveszik tőlünk a szüleinket, hogy megölhetik a kedvesünket, hogy kollégákat, barátokat mészárolhatnak le olyanok, akiknek semmi célja mindezzel, és ettől még értelmetlenebbé válik a sok szörnyűség. A legjobb példa erre az az ámokfutó, aki mozi teremben lévő ártatlanokat ölt meg, a harmadik film vetése közben. Nyilván egy beteg emberről beszélünk, de ez az esemény is csak azt nyugtázza, bizony léteznek ilyenek, nem is kevesen. Ezzel nem megijeszteni akarok bárkit is, vagy félelmet kelteni, ezeknek a tragédiáknak inkább arra kell sarkalnia bennünket, hogy minél többen Batmanekké váljunk. Ez a legmélyrehatóbb lényege Jokernek. Nélküle ugyanis Batman nem lenne igazán Batman. A becsület, az igazság lovagja, az a Sötét Lovag, aki a legmélyebb fájdalmak közepette is felállt és hős maradt, megőrizve méltóságát és becsületét, valaki olyannal szemben, aki már régen elvesztette azt.
És hogy hol van mindezen szörnyűségek között Heath Ledger hagyatéka? Az embert próbáló karakterátszellemülés, a lélegzetállító, maradandó jelelnetek, monológok megvalósítása, az egészen hátborzongató jellem üzenete, nem lenne ugyan az nélküle. Ha most élne, azt hiszem, akkor sem lenne kisebb, vagy felejthetőbb az ő alkotása. Nyilván a halála súlyosbította az alakítását, de minden rezdülése, mimikája, minden szava aranyat ér. Ahogy megjelenik, egyfajta kiszolgáltatottság érzés lesz úrrá rajtam, amit más nem lehet nem tudott volna így átadni. Heath egy olyan fába vágta a fejszéjét, amiből nem volt visszaút, olyan árat fizetett, amit talán sosem lett volna szabad, ám mégis olyan üzenetet hagyott maga mögött, ami nélkül nem lenne minden ugyan az. Számomra és remélem rajongók ezreinek számára sem.
Írta: Cathy
