Idén sem leszünk szuperhőstörténetek szűkében, hiszen úgy a moziban, mint a tévében egymást érik majd a képregényes alapokon fekvő kalandok, a műfaj rajongói tehát továbbra is ünnepelhetnek. Az idei felhozatal a DC új sorozatával, a "Black Lightning"-gal indult, és azt kell mondanom, nem rossz kezdése a 2018-as esztendőnek képregényadaptációk terén.

Hogy egy kicsit pontosítsak, a "nem rossz" alatt közepeset értek, nem mondjuk zseniálisat vagy elképesztőt. Egy egész sorozatot nyilván lehetetlen az első epizód alapján megítélni (még a sorozatfanatikusok között elterjedt "háromrészes szabály" is lehet félrevezető, hiszen vannak olyan szériák, amelyek az évad második felére szedik össze magukat, kérdés, hogy akkor már hányan követik), de a pilot nézése közben kettős érzéseim voltak. Egyrészt tetszik, hogy a sorozat nem egy hagyományos eredettörténetet mesél el, hiszen címszereplőnket úgy látjuk először, hogy már évek óta felhagyott a szuperhősködéssel, és a városban egyre elszaporodó bűnözés, valamint egy személyes támadás miatt dönt úgy, hogy újra jelmezbe ugrik, és a villámokat szóró kezeibe veszi az igazságszolgáltatást. Mivel már a pilot is bőven tartalmazott flashback részeket, így minden bizonnyal megkapjuk annak is a történetét, hogy Jefferson Pierce miként tett szert a képességeire, de az nálam mindenképp pozitívum, hogy a pilot nem ezzel foglalkozik. Másik pozitívum a főhőst játszó Cress Williams, akinek van elég karizmája és kisugárzása, hogy elbírjon egy ilyen szereppel, valamint a komolyabb kérdésekkel dobálózó cselekmény. Természetesen a rasszizmus témája felvetül, ahogy a feketék helyzete Amerikában, vagy a rendőrség hozzáállása a színes bőrűekhez is felüti a fejét. Hogy a legáltalánosabb példát mondjam, főhősünket egy ponton azért állítják meg a rendőrök az úton, mert a bőrszíne miatt gyanússá válik egy bolti lopás ügyében. Ezt a témát rengeteg film és sorozat boncolgatja, persze sokan ennél súlyosabban és mélyrehatóbban, de egy tipikus szuperhősös széria cselekményébe ágyazva érdekesnek hat.

A legfőbb pozitívum azonban pont az a tényező, ami általában a negatív oldalra dönti a mérleget, mégpedig a főgonosz karaktere. Tobias Whale-ből egyelőre nagyon keveset kaptunk (nem baj, van még 12 rész), de az legalább hatásos, emlékezetes és már-már ijesztő volt, vagyis itt a lehetőség egy jól eltalált és megírt gonosztevőre, amiből manapság szűkön vagyunk.

Ami pedig a negatívumokat illeti, a teljesség érdekében meg kell jegyeznem, hogy ez a sorozat a fent tárgyalt tényezőket leszámítva átlagos és néha idejétmúltan sablonos. A "meg kell mentenem a lányomat, ezért akcióba lendülök" motívum ebben a korban, amikor ilyen mennyiségben jönnek a képregénysztorik, már agyonhasználtnak hat, ahogy néhány képi megoldás is elmaradhatatlan a műfajon belül, mi pedig csak megjegyezzük magunkban, hogy "aha, itt van, akkor ez pipa", gondolok itt a "hős áll a háztetőn az éjszaka közepén, és nézi az utcákat, amelyeket meg kell tisztítania a bűntől" panelre.

Összességében tehát az átlagosnál kicsit érdekesebb sorozatnak tűnik a BL, amit még néhány epizódig mindenképp követni fogok, túlnyomórészt a főgonosz és az érdekes és aktuális témafelvetések szuperhősös környezetbe ágyazása miatt. Meg kell jegyeznem, hogy soha életemben nem olvastam egyetlen oldalnyi BL képregényt sem, a sorozat előtt pedig szándékosan nem akartam felzárkózni, mert működnie kell magában is. Valamelyest működik is, nem tudom, hogy az alapanyag rajongóinak hogy tetszett, amit láttak.

Értékelés*:

Történet: 3
Látvány: 3
Zene: 4 – A hip-hop betétek nálam mindig egy plusz pontot jelentenek.
Alakítások: 3
Utóhatás: 2 – Már eltelt néhány nap, amióta megnéztem, és nagyon fel kellett frissítenem az emlékeimet ehhez a cikkhez, szóval ez egyelőre nem túl maradandó élmény, de még javulhat több rész után.
Szinkron: Talán egyszer lesz, egyelőre természetesen csak angolul nézhető.

Összpontszám: 3,

vagyis ahogy írtam, a közepesség iskolapéldája, de hálistennek pozitív szájízzel.

* 5-ös skálán

Írta: Genzo