Jay Oliva ("Igazság Ligája: A villám-paradoxon", "Batman: Az Arkham ostroma") ezúttal a DC univerzum mágikus szegletébe kalauzol el minket! Habár az élőszereplős feldolgozásra még várnunk kell (se színészgárda, se premierdátum), "A sötét Igazság Ligája" animációs alkotás valamelyest könnyít a várakozáson. Méltó helye lesz a többi egész estés DC rajzfilm között, az egyszer biztos.
Csiribá, meg az összes hókuszpókusz sem lesz elég ide...
Miután az Igazság Ligája szépen lassan körvonalazódni látszik mind működésében, mind a tagokat illetően, egy különös jelenség üti fel a fejét, ami országszerte okoz tragédiákat. Az emberek egy ismeretlen dolog hatására a környezetükben lévőket démonbéli szörnyeknek kezdik el látni, ezért mindent megtesznek, hogy megvédjék magukat, vagy épp elpusztítsák őket, ez pedig sok ember halálához vezet. A jelenség a Liga figyelmét is felkelti, és Batman úgy véli, mágia lehet a dologban. Egy elég konkrét utalást követve a híres Zatanna Zatarán keresztül eljut John Constantine-hoz, akivel együtt próbálják meg felgöngyölíteni a több száz évre visszanyúló átok rejtélyeit.
Meg kell mondjam őszintén, már az előzetest megnézve is megfogott, nem csak a sejtelmes történet vagy John Constantine újra felbukkanó alakja miatt, hanem mert egyszerűen gyönyörű a rajzolás. Igen, először most a csodás grafikát kell kiemelnem, mert visszaemlékezve, hogy a Flashpoint Paradox zseniális története és tálalása mellett mennyire piszkosul kiábrándítóan ronda volt a rajzolás, most már ott tartunk, hogy a szemnek is csemegék az új DC rajzfilmek, nem csak a szellemnek.
Ha már szellemek, elég színes az újonnan összeverbuválódott kis csapatunk a felhozatala, mivel van egy testet meg lelket váltakoztató démonunk Jason Blood, vagyis Etrigan személyében, van két elég erős mágusunk, egy artistából vált szellem és Batman, aki nem kicsit lóg ki az amúgy sem megszokott sorból. Mondhatnánk, hogy komorsága és sötét ruházata illeszkedik többiek stílusához. Továbbá rengeteg a humor, amit Boston, a szellemsrác, illetve Constantine szolgáltat pazar módon.
Az új szereplők múltja nincs erőszakosan az arcunkba tolva. Részletekben, vagy nem túl hosszan, de lényegre törően vannak bemutatva. Ez alól kivétel Zatanna és John, akik pontos múltját homály fedi, de mindkettejük viselkedéséből sejteni, hogy valami volt, vagy inkább lesz közöttük, illetve hogy Johnt szinte mindenki utálja valamiért. Persze ő attól még mindig meg akarja menteni a világot a maga fura, bunkó módján. Mindennek a kellős közepébe csöppen be Batman, akiről azt hinné az ember, hogy teljesen távol áll tőle a mágiának még csak a létezésének a feltételezése is, de követi és segíti hőseinket. Még ha a szerepe egy egyszerű segéd szentjére is csökken, nem vesz el a karakter értékéből, csupán nem ő van a középpontban. Mondhatni, ő a Liga képviselője.
A történet jól vezetett, és kitűnően van tálalva. Kicsit ugrál, de pont annyit magyaráz, amennyit kell, pont annyi akció van benne, amennyit elbír és szükséges is bele. A párbeszédek remekül meg vannak írva, és mindenki úgy viselkedik, ahogyan szokott és kell neki. Sokáig, sőt, én pontosan nem is tudom eldönteni, ki is voltaképp ennek a filmnek a főszereplője, mert valahogy mindenki fontos, hangsúlyos szerepet játszik a maga nemében. Az új sötét, misztikus csapat minden tagja lényeges szerepet játszik a történet alakulásában, bárhonnan is nézzük, ezért remekül működik. Senki sincs nagyon kiemelve, mindenkinek jut elég szerep, ezért ami nagyon tetszett benne, az az egyensúly, ami mind a karakterek, mind a történet bemutatásában megvan.
DC rajongóknak kötelező, bár ők rugdosás nélkül is meg fogják nézni, valamint azoknak is, akik kedvelték a korán elkaszált "Constantine" című sorozatot. Akik viszont nem feltétlenül nagy szakértői az egyes karaktereknek, ne féljenek, hiszen nem igazán marad megválaszolatlan kérdés. Maximum annyi, hogy mit kezd egymással John és Zatanna két kupa sör mellett a rejtélyek házában...
Ha tetszett a bejegyzés, kedveljetek minket a Facebookon!
Írta: Cathy Turner
