Három nő átveszi az uralmat a Pokol Konyhája felett. Na de mi sül ki ebből?

A The Kitchen című grafikus novella nemrég sorra került a stúdiók mozis képregényadaptációs listáján, és hamarosan mi is részesei lehetünk ennek a filmélménynek. A kíváncsiságom oda vezetett, hogy a feldolgozásra várva elolvastam az alapanyagul szolgáló képregényt. Sok időt amúgy sem vett igénybe.

Ritkán kezdek képregényajánlót, vagy ha úgy tetszik, kritikát a negatív aspektusok felhánytorgatásával, de most mégis ezekre térek ki először, hiszen csak kettő van belőlük. Az egyik, és talán legnagyobb, hogy bár nagyon érdekes a történet (persze nem tökéletes, de erről mindjárt bővebben), túl rövid. A teljes sorozat mindössze nyolc füzetet foglal magába, ami természetesen megjelent Amerikában egyetlen kötetbe gyűjtve is. Én pedig, mint a gengszterfilmek elkötelezett rajongója, nem ahhoz vagyok szokva, hogy egy ilyen sztorit ennyire kapkodósan és tömören zavarjanak le. Ha maradunk egy kicsit a filmes fronton, és felidézünk olyan örök klasszikusokat, mint a Keresztapa, a Sebhelyesarcú, a Casino, de legfőképp a Volt egyszer egy Amerika, nos egyik sem egy rövidre vágott alkotás, főleg utóbbi a maga három óra ötven perces játékidejével. Az ilyen történetek akkor működnek igazán, ha kellő teret kapnak a karakterek és a cselekmény, hogy az elmaradhatatlan felemelkedés-bukás ív minél hatásosabb, akár katartikus legyen. A The Kitchen, magyar címén A bűn királynői mozi játékideje ezzel szemben 1 óra 42 perc, ami nagyjából lefedi azt, amit ki lehet hozni az alapanyagból, kíváncsi vagyok, hogy oldották meg az alkotók (bár a külföldi kritikákat olvasva már lehet sejteni sajnos).

A másik negatívum a mellékszereplőket érinti. A főszerepben ugyebár a három feleséget láthatjuk, ami már alapból kellően újszerű ebben a műfajban, ahol túlnyomórészt férfi gengszter főszereplőket látunk évtizedek óta. A mellékkarakterek azonban kipipálják a zsáner összes kliséjét és sztereotípiáját, kezdve a tésztát zabáló, kövér, olasz maffiavezértől az elmebeteg verőlegényig mindenkit megtalálunk itt, akit már olyan sokszor láthattunk, csak más néven esetleg.

Maga a történet viszont nagyon szórakoztató és bevállalós, ezért is panaszkodok arra, hogy rövid. Az alapszituációt már párszor elismételtük a film kapcsán, természetesen itt is arról van szó, hogy a három feleség a sarkára áll, miután férjeiket bebörtönzik (nagyjából a képregény első három oldalán), és elkezdik átvenni tőlük a stafétát. Viszonylag hamar kiderül, hogy nem is olyan rosszak ők ebben a "mesterségben," egész jól belejönnek a gengszteresdibe, ám nagyon korán súlyos hibát követnek el, amikor életük első pénzbehajtó körútján olyasvalakit küldenek kórházba, akit nagyon nem kellett volna. Az események innentől teljesen felpörögnek a borítógalériával és "stáblistával" együtt 178 oldalas kötetben, egészen a váratlan fináléig, ami szintén hatalmas pozitívum. Ezért is jó olyan képregényeket olvasni néha, amelyek nem egy végeláthatatlan, több ezer füzeten és sorozatok tucatjain átívelő nagy egész részét képezik, hanem meghatározott elejük és végük van. Ez az alkotóknak nagy kreatív szabadságot ad történetírás szempontjából, nem kell ugyanis arra figyeljenek, hogy a főszereplők a kellő helyen és időben legyenek a következő hónapban érkező folytatáshoz. Erről itt nincs szó, a sztori kap egy meglepő és hatásos lezárást, az egyetlen baj pedig csak az, hogy ez nem egy legalább 20 füzetes folyamban kerül kidolgozásra, hanem nyolcszor 20 oldalon.

Ennek ellenére mindenképp ajánlott olvasmány a The Kitchen, már csak a rövid terjedelem miatt is, egy délutáni pihenés alatt simán végigpörgethető. A grafikára sem lehet panaszunk, Ming Doyle és Jordie Bellaire képein bőven lehet szemet legeltetni, főleg a távoli városképeken. A gengsztertörténetek ismerői és kedvelői is nyugodtan bepróbálhatják a képregényt, bár nekik sok újat nem fog mutatni, a női főszereplős alapszitun kívül. Akik azonban most ismerkednek ezzel a zsánerrel, és még nem láttak két tucat kövér olasz gengsztert tésztát zabálni a képernyőn vagy a vásznon, azoknak ez a kötet egész jó belépőként szolgálhat ebbe a mocsokkal, korrupcióval és bűnözéssel teli világba.

Írta: Genzo

Ha tetszett a bejegyzés, kedvelj és kövess minket a Facebookon is!