Karácsonyi történet

2016. december 25. 10:41 | DC Magyarország | Szólj hozzá!

Kis csapatunk elképzelte hogyan is nézne ki a leggyorsabb szélvész szentelték, és miként is lepi meg hőstársait. Reméljük elnyeri a tetszéseteket, olvassatok minket továbbra is!

Egy szélvész Mikulás karácsonya

Barry Allen unottan gépelt valamit a munkahelyi laptopján, de már ő maga sem tudta, mit, valami jelentést. Az agya már vagy két órája teljesen máshol járt. Ahhoz képest, hogy ő viseli "A Világ Leggyorsabb Embere" címet, pont ő hagyta a nagy karácsonyi bevásárlást az utolsó pillanatra, olyannyira, hogy ez a végső esélye, hogy mindent beszerezzen, ami kellhet. Azonban a munkaidő az munkaidő, és ez alól még a híres Flash sem bújhat ki. Az óra mutatója csigalassúsággal vánszorgott előre, Barry pedig úgy érezte, sosem fog kikerülni az irodájából. Mikor aztán hatot ütött az óra, szinte szélvész sebességgel viharzott el a legközelebbi bevásárlóközpontba. Mikor kiért, meglepően hideg volt, a hő nem esett, minden szürke volt, de még az előrejelzések sem jósoltak ilyen nagy fagyokat. Ennek ellenére a kis vásárló túráján minden teljesen jól ment, az előre kigondolt lista alapján bevásárolt mindent, bár hosszú kígyózó sorok, óriási tömeg és rengeteg ideges ember vette körül, akik ugyan azt a célt akarták elérni, de Barry-nek különösen jó kedve volt, és egyre inkább ünnepi hangulatba került a sok dísztől, karácsonyi muzsikától, forralt bor és mézeskalács illattól. Egyetlen bökkenő viszont akadt villámgyors hősünk tervében, és a tehetetlen kétségbeesés azonnal elvette minden jó kedvét. A legfontosabb személynek egyszerűen nem tudott mit kitalálni. Nem tudta mi lenne számára a legszebb, amivel meglephetné. Irisnak nem volt megfelelő ajándéka. Nem azért, mert a lány telhetetlen volt, hanem mert Barry nem tudott elképzelni olyan tárgyat, ami tükrözhetné, mennyire is szereti őt. Akárhogy törte a fejét, nem jutott eszébe egy jó ötlet se, ami ne lett volna sablonos, vagy amije még nincs neki. Odakint állt a csillagos, neonos és apró fényekbe burkolt utcán, és gondolkodott, mikor is elkezdett rettenetesen fázni a lába. Mikor lenézett, a járda a talpa alatt teljesen megfagyott. Már futott volna el, mikor végleg odafagyott a betonhoz. Nem messze előtte egy ismerős alak jelent meg égig érő vigyorral az arcán.
- Nahát Flash, az arcodra fagyott a mosoly? – vihogta.
- Most komolyan Snart, jobb ötleted nem akadt? És most amúgy sem érek rá, egy csomó dolgom van! – gúnyolódott Barry.
- Neked Fagy Kapitány, te utolsó féreg! És nem érdekel, akárhány nyálas kis karácsonyi teendőd van még, itt az ideje, hogy végleg hűvösre tegyelek! – kiáltotta, majd fegyverével egyenesen Barryre célzott, aki gyors vibrálásával kiszabadult a jégből, és erősen meglökte ellenfelét, aki elterült a padlón.
- Látod Snart, ez mindig így fog menni: te jössz, tolsz valami felesleges dumát, én meg kiütlek. – hencegett, de Snart csak tovább vigyorgott.
- Lassan a testtel! – mondta, majd elővett egy maroknyi méretű hógömböt.
- Mire készülsz?
- Nos, ez itt a legújabb fegyverem. Mivel jó kisfiú voltam, a "Mikulás" hozott nekem valami nagyon hasznosat. Egy rossz lépés, és a városodat tengernyi hólavina fogja elárasztani, amiből még te sem leszel képes kiásni az embereket! – fenyegetőzött.
- És abból neked mi lenne a hasznod?
- Az, hogy te is a hó alatt maradnál, valószínűleg örökre! – nevetett fel a kapitány.
- Mégis kitől szerezted? – kérdezte, egyszerűen nem nézte ki Snartból, hogy egy ilyen pusztító fegyverrel képes legyen egyedül előállni.
- Lényegtelen, amíg megkapom, amit akarok! Boldog karácsonyt, Flash! – kiáltotta, majd elhajította a gömböt, ami hangos csattanással ért földet. Az üvegből fehér és kék csillámos fények kezdtek cikázni az ég felé, majd a város feletti felhőkből úgy kezdett ömleni a hó, mintha megengedtek volna egy vízcsapot. Barry egy percig sem tétovázott. A lehető legnagyobb sebességre kapcsolt, és a város körül futva, hatalmas légáramlatot hozva létre eloszlatta a felhőket és az addig lehullott havat. Mikor megállt és szétnézett, csak a gyönyörű, puha hórétegbe öltöztetett várost látta, és a sok boldog embert, nevető kisgyereket.
- Ez sem a te napod, Snart! Na, irány a Blackgate! – mondta Flash, majd egy szempillantás alatt a börtönbe szállította a fagyos bűnűzőt. Mikor visszatért a városba, rettentően örült a sok boldog arcnak, akik hógolyóztak, hóangyalkát készítettek és szánkóztak. De a legnagyobb problémája még mindig nem oldódott meg, azonban elérkezett az ünnepi vacsora ideje. A West család apraja nagyja összeült. Teleette magát mindenki, ittak a nagyon finom házi tojáslikőrből, és elérkezett az ajándékosztás ideje. Barry idegesen vakarta a fejét, mikor is kedvese oda lépett hozzá.
- Barry, ez a tiéd! – mondta, majd átadott egy viszonylag kis dobozt. Mikor Barry kinyitotta, egy egészen régi plüss volt benne, szépen megvarrva, megfoltozva és kitisztítva. – Emlékszel rá? – csillogott Iris szeme – ő Rex! – ujjongott a lány, kiemelve a dobozból a plüss dinót. Barry-nek majdnem könnybe lábadt a szeme.
- Oh, Iris... – mondta lágyan, majd megölelte szerelmét. Ez egy nagyon kedves emlék, még élt az anyukája, mikor a játékot kapta... Ekkor fény gyúlt Barry fejében. Valami személyes kell... Ekkor elviharzott, hogy az egész család ledöbbent. Két perc múlva Barry ugyan olyan gyorsan száguldott vissza, mint ahogy elment, kezében egy be nem csomagolt fotóalbummal. Mikor Iris kinyitotta, azonnal elpityeredett.
- Nehéz volt neked bármit is kitalálni, de jó ötletet adtál. – kezdte Barry. – nem tudok mást adni neked, csak amit már amúgy is neked adtam: magamat. – mondta, majd Iris a nyakába borulva kezdett sírni és hálálkodni. Az albumban a gyerekkori képeik és a mostaniak voltak szépen összeállítva. További ajándékosztás után társas, aztán közös filmnézés következett. A nap végén mindenki elégedetten és békességben tért nyugovóra. Kivéve Barryt. Azon kapta magát, hogy azt érzi, elfelejtett valamit. Az éjszaka közepén pattant ki az agyából egy gondolat...

Bruce Wayne különleges illatokra ébredt. Egyszerre érzett gyümölcsteát, kávét és kakaót a levegőben. Nagyot nyújtózva kikászálódott az ágyból, majd letipegett az emeletről. A halba ment, ahol már csodás reggeli várta, na és persze Alfred.
- Jó reggelt, Úrfi! – köszönt a hűséges komornyik.
- Önnek is, Alfred! Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt, Uram! – mosolygott az öreg, aki miután kitöltötte a teát a csészébe, a karácsonyfához lépett, mely most is díszes, és pompázatosan magaslott majdnem a plafonig.
- Uram, azt hiszem ajándékot hozott önnek a... Mikulás. – jegyezte meg Alfred egy félmosollyal. Bruce felvonta egyik szemöldökét, majd kikukucskált a reggeli újság mögül. Az amúgy üres fa alatt most valóban egy dobozt, és egy rajta hanyagul odadobott borítékot pillantott meg. Felállt, majd akár egy kisgyerek a szőnyegre térdelve bontotta ki a csomagot, benne egy képkerettel. A képen az igazság Ligája tagjai voltak, köztük ő is. Bruce nem tudta megállni mosolygás nélkül. A mellékelt borítékban pedig egy levél állt:

"Kedves Bruce!
A lehető legnagyobb örömmel nyújtom át neked ezt a kis apróságot. Emlékeztessen ez téged mindig, milyen csodás hős vagy, és hogy igenis van családod!
Boldog karácsonyt!
Üdvözlettel: A szélvész Mikulás"

Az aláírás alatt pedig egy szétmaszatolt Villám jelet látott. Bruce felállt, majd visszaült a karosszékébe. A képkeretet pedig a mellette lévő kis asztalkára állította a levél mellé, amit szintén Barry kézbesített neki az édesapjától, s amely azóta is ott van, szépen bekereteztetve, hogy mindig láthassa, legfőképp karácsonykor.

bruceletter.png

Kellemes ünnepeket kíván a DC Comics Magyarország csapata!

Írta: Cathy

Címkék:karácsony Flash

A bejegyzés trackback címe:

https://dcmagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr4312072359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.